Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vecsei Zéta: Első önálló kiállítás

2012.02.15
Az első önálló kiállításra lehetőséget és helyet a mosonmagyaróvári Huszár Gál Városi Könyvtár adott.
A megnyitó 2012. február10-én 17 órakor kezdődött. 
A szépszámú közönséget Gyurics Zoltánné köszöntötte, a tárlatot Vitéz Vilmos nyitotta meg.
A kiállítás anyaga megtekinthető a Képgalériában Vecsei Zéta/Első önálló kiállítás mappában.
A megnyitóról készült videofelvétel:
 
 
A megnyitó beszéd teljes szövege:
 
Megtisztelő kérésnek tehetek most itt eleget, ráadásul egy kifejezetten érdeklődési körömre szabott megbízásnak Vecsei Zéta első önálló fotókiállítása kapcsán.
A fotózás talán az egyik legkedveltebb hobby világszerte, s melynek milliónyi variációja ötletesebbnél ötletesebb formában örökíti meg mindennapjaink történéseit, vidám vagy szomorú pillanatait.
Varázsa éppen abban rejlik, hogy a pillanat megragadása, dokumentálása megadja a befogadó számára az élményét annak, hogy ne csak futó pillantás legyen életünk egy-egy eseménydús történése.
Egy olyan ember számára, aki maga is szenvedéllyel hódol a képalkotás örömének, méltán lehet felemelő egy színvonalas, gazdag és sokszínű képi látványt nyújtó fotótárlat méltatása.
Valahogy ez az érzés kerített hatalmába Zéta képeinek megpillantásakor.
Hisz ennek az alig 20 esztendős fiatalembernek az alkotásaiból elképesztő erővel süt át az érzelmi töltöttség, az igényes kompozícióra való tudatos törekvés, a megkomponált kép szépsége és izgalma, a fotózás művészi tökélyre fejlesztésének szándéka.
Az itt látható 12 fotóban (sajnos csak ennyi fért el ebben a kiállító térben) komplex módon jelenik meg mindaz, ami a fotózás iránti szenvedélyből fakad. Szinte minden témához jó érzékkel nyúl, mert hajtja a kibontás vágya. Le egészen a mély tudati vagy az alatti szintig, megfejtve álmait, vágyait, szinte láttatva a lelkét.
Mert ezeknek a képeknek lelke van.
Mint a tükör mutat vissza alkotójára, annak örömére, bánatára, érzéseire még a legsemlegesebb témában is. Küldetése, hogy tükröt tartson a valóságnak, hogy annak ezernyi árnyalatát kibontva elgondolkodtasson, elvarázsoljon bennünket.
Megannyi drámai pillanat, a látvány csodájának míves tolmácsolása profi fotósokat megszégyenítő kollekció egész tárházát felvonultatva, a fény-árnyékhatást nem nélkülöző, és magas színvonalú kidolgozással, hirdetve Zéta ars poeticáját Pilinszky János művészetről vallott gondolataiból gyúrva.
 
„A művészet se nem valóság, se nem utánzat. Nem egyéb, mint a valóság kitalálása.”
 
Zéta fotóiból egyértelműen kiérezni, hogy pontos elképzelése van mindarról, amit dokumentálni akar: a legeszményibb módon megragadni a témát, s azt filozofikus tartalommal feltölteni. Igazi művész emberre valló gondolkodás. Nem véletlenül. Hiszen példaképének tartott festőművész édesapjától volt mit tanulnia.
Hozzá kell tennem, hogy Zéta fotózás iránti szenvedélyének kibontakozásában nagy szerepe volt a középiskolai éveknek, pontosabban a Kossuth Lajos Gimnázium fotókörének is, ahol Bacher József pedagógus értő irányítása mellett tanulta el a fotóművészet alapismereteit. Így már teljesen érthető, hogy egyedi stílusú képein miért tudja csillogtatni gazdag fantáziával és képzelőerővel megáldott tehetségét.
Szinte hihetetlen, ahogy pl. az itt látható Allegória c. kép látványa nem felejthető élménnyé magasztosul a tárlatlátogatóban, ahogy ez a kísérletező kedv és szándék meghökkenti, felrázza, megbabonázza, gondolkodásra tudja késztetni a fotózást kedvelők széles táborát. Lásd: Elefántcsonttorony, Sorsvető c. képsorozat.
Zéta fiatal kora ellenére már több csoportos kiállításon vett részt. Nem beszélve arról, hogy rövid idő alatt számos elismerést, országos és nemzetközi fotópályázati díjat sikerült begyűjtenie.
Csak a legutóbbit megemlítve: 2011-ben Tokióban a 71. Nemzetközi Fotószalon kiállításon különdíjat kapott egyik munkájával.
Öröm számomra tudatni, hogy Vecsei Zéta, aki jelenleg a fotóművészet és szakirányú tanulmányai mellett alkalmazott fotográfiával is foglalkozik, élethivatásnak választotta ezt a műfajt. A képeket látva egyértelműen megállapítható, hogy jól halad a mesterré válás útján, s tehetségével méltó módon követi művész édesapja sikeres alkotói pályáját.
E bevezető gondolatok elmondása után számomra nem maradt más feladat, minthogy kellemes perceket kívánjak e kiváló fotós képeiben való gyönyörködéshez.
A tárlatot ezennel örömmel nyitom meg.
 
 
Vitéz Vilmos
2012. 02. 10.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.