Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Illúziók című ciklusomhoz

2012.01.26
 
Mert a „semmi sem az, aminek látszik” örök igazság mentén láttam ugyan a dolgokat, de megrögzött idealistaként mégis csak mertem remélni a legjobbakat.
Hirtelen kanyarokkal változó, meglepetésszerűen alakuló - ezért talán nehezen is követhető - világunkat igyekeztem híven bemutatni sajátos művészetemet megtámogató, s talán formabontónak is nevezhető eszköztárammal.
Felülnézetből, megfelelő távolságból megfigyelt társadalmi valamint egyéni küzdelmeket, felebaráti és szerelmi vonzalmakat jelenítettem meg ebben a ciklusomban. Mivel mindenképpen szerettem volna megőrizni hitelességemet, ezért iparkodtam szubjektív szemléletem mellett, objektíven is szemmel tartani a kritikus és katartikus folyamatokat.
Miközben megfigyeléseim nyomán önálló véleményt alakítottam ki az egyénekről, a társadalmi csoportokról, működési elvükről, aközben érzéseik lépésről lépésre az én érzéseimmé is lettek. Lassan, de biztosan képessé váltam mások gondolatait, vágyait képeimbe úgy beleszőni, hogy azok a művészetem folytonosan megújuló nyelvén beszéljenek. Az új nyelvezetnek köszönhetően létrejött képi illúziók megteremtették az új valóság érzetét.

Míg volt elég hitem a közösség pozitív erejében, a rossz dolgok megváltoztathatóságában, igaz barátságban, szeretetben és szerelemben, addig születhettek meg ezek a többnyire lekerekített formavilágot felsorakoztató alkotásaim.

(A ciklushoz tartozó képeket a képgalériában "Illúziók" című mappában lehet megtekinteni.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.