Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Magyar Festészet Napja

2012.01.15

 

Tisztelettel köszöntöm a kedves olvasót, és festőművész társaimat e nap közeledtével!
"Kevesen tudják, ezért elmondanám, hogy első alkalommal 2002-ben civil kezdeményezésre rendezték meg a Magyar Festészet Napját.
Így lett október 18. a színek, fények, formák, ritmusok napja, az élő festészet napja."
 
"Évről-évre egyre több napot felölelő kiállítás-sorozat indult el a szervezők jóvoltából. Ezek a festészet irányában elkötelezett emberek szeretnék, ha az egész országot átszövő lenne az ünnepség.”
Tizenegy éve várom, hogy a hivatalos, kultúráért felelős intézmények megszervezik térségünkben a festészet napi ünnepségeket. Ez sajnálatos módon idén is elmaradt. Ebből a hátrányos helyzetből kiindulva gondoltam arra, hogy alulról szerveződve civil kezdeményezés létrehívásával miért ne csatlakozhatna 2012-ben Mosonmagyaróvár, Jánossomorja és vonzáskörzete ehhez az országos eseményhez. Ezúton kérném azokat a magánszemélyeket, vállalkozásokat, akik tehetnek az ügyért, tegyék meg, ami ehhez szükséges. Támogassák e kezdeményezést! A városok és a kistérség önkormányzatai teremtsék meg ennek anyagi alapjait, mutassák meg, mire képesek együtt!
Időszerű lenne végre közkinccsé tenni kistérségünk professzionális és amatőr festőművészeink alkotásait ezen a neves napon! Váljon utazó tárlattá, a térség településeinek fogadókészsége alapján!
Ehhez persze új helyi kultúrpolitikai elhatározásra van szükség, mely minden feltételt képes biztosítani egy ilyen nagyszabású kiállítás létrehívásához.
Lépten-nyomon azt hallani, hogy a festészet mindenkié, alkotóé és befogadóé egyaránt, így azt is kijelenthetjük, hogy közügy. Ha pedig közügy, vajon miért nincs megfelelő szinten kezelve? Miért nincs az országos oktatásban méltó óraszámban elismerve? Az emberek hogyan váljanak műélvezőkké, vagy legalább alapszinten műértőkké, ha nincsenek kellőképpen motiválva, tájékoztatva a festészetünkkel kapcsolatosan? Ezért kiemelten fontos lenne az alap- és középszintű oktatásban növelni a művészeti órák számát!
Szolidak és szemérmesek vagyunk, pedig a kortárs festészetet ajánlani, reklámozni kellene, hogy legalább a főfoglalkozású alkotók a művészetükből élhessenek meg, ne pedig más, tőlük idegen munkából.
Nem lehet mindenek feletti a gazdasági érdek.
Az ember nem csupán fát gyűjt az erdőről, hogy ne fázzon télen, hanem madárdalt, illatot, természeti szépségeket, és még sorolhatnám mi mindent… Talán nem kell bizonygatnom, hogy egy jó festmény megalkotója mindazokat a megélt élményeket és az akkor látott tájat művével képes visszaadni nézőjének. Beszélnünk kellene a modern kortárs művészet és művészek befogadásáról, elfogadásáról, vagy el nem fogadásáról. A festőművészek között kialakult szekértáborokról, melyek megléte nagyon káros jelenség. Ezekből adódik ugyanis a kizárásos, kirekesztős, rossz és elfogadhatatlan magatartás, mely a megosztottságunk táptalaja.
Jelenleg meglévő szekértáborok ellenére én minden alkotótársamra érvényesnek találom Kormos Sándor pilisszántói költő barátom aforizmáját, mely így szól:
„Azonos fészekből származunk, azonos csillaghoz szárnyalunk.”
Nos, akkor bontsuk el a minket körülhatároló és elválasztó akadályokat! Cselekedjük meg a jót, rendezzük meg együtt méltóképpen a Magyar Festészet Napját 2012-ben!
A festészet művelése számomra minden nap ünnep. Örömteli, de embert próbáló ünnep egyszerre. A sikert soha nem adják könnyen, s a bevásárló kosár tartalmát sem ingyen. Országunk lélekszámához képest sok festőművész él hazánkban, aminek örvendeznünk kéne, de sajnos olyan nemzet vagyunk, amely még nem tanulta meg kellőképpen becsülni, és megfelelő életnívón tartani a művészeit. Kiszolgáltatottak vagyunk. Érzékenységünk okán hétköznapjaink malomkerekei közt őrlődünk, sok esetben alig tudjuk fenntartani magunkat, művészetünket és családunkat. Hiányzik az igazi mecenatúra, hiányoznak a műértő műgyűjtők, szakmailag felkészült galériavezetők, exportőrök, hiányzik az a lokálpatriotizmus, mely előnybe részesíti a helyi alkotókat műalkotások vásárlása, és viszonteladása esetén. Hiányoznak a megvont adókedvezmények, megbízások, és legfőképpen a fizetőképes kereslet. Elmondható, hogy e sor hiányosság és negatív körülmény ellenére töretlenül alkotnak a kortárs festőművészek. Alkotnak a mának, alkotnak a holnapnak akkor is, ha éppen nem igényli senki.
Azért a hivatásszerű festészet gyér túlélése mellett van még valami, ami jó okot ad az ünneplésre, és ez nem más, mint az elődök hagyatéka, az a mérhetetlenül gazdag festészeti anyag, amivel rendelkezik kis országunk, azon belül Mosonmagyaróvár. Ezért a kedves olvasóknak szeretettel ajánlom a neves festők munkáival teli Cselley-házat, annak Gyurkovich-gyűjteményét, és a kortárs festészeti kiállítások sokaságát, kortárs festőművészek műterem galériáit, amik a városlakóknak és a kistérségben élőknek is mindig nyitva állnak.
Kérem Önöket, testük kiszolgálásán túl szakítsanak időt lelkük ápolására, és vizuális igényük kielégítésére is. Az ünnep úgy teljes és igazi, ha nagyközönséget képes megnyerni magának. Ünnepeljünk együtt! Ebben számítunk a kistérségben élőkre. Legyenek a magyar kortárs festészet műélvezői, műértői és vásárlói! Látogassák festészeti kiállításainkat, és gazdagodjanak a megalkotott festményeink nyomán!
 
 

2012. január 15 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.