Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szigetközi pocsolya titka

2012.01.19
2011. július 29-én, pénteken a kánikula messze elkerülte az Észak–Dunántúlt. Mi sem természetesebb ilyenkor, minthogy a magunkféle természetimádók a napok óta áztatott felfrissült élővilág felfedezésére indítanak expedíciót.
Lipót egyik hangulatos utcájában dobtuk ki a vasmacskát az Astrából. Az árnyalt napsütést fekete fenyegető felhők tették izgalmassá, egyben törölték el a Dunaremetére való túrázás óhaját. Az eső fokozódó veszélye fedélközelben tartotta csapatunkat. Az első jó fél órát hol töltöttük volna, mint gyerekeink kedvenc helyszínén, azaz a játszótéren. Amint mérséklődött az elénk táruló játékok varázsa, ki lehetett robbantani a csapatot a helyhez kötöttségből és a környék szabadabb bebarangolása következett.
A Natura 2000 terület árnyékában a házak között is dúlt az élet, holott az élénk szél a nyár derekára megkopott madárhangok éneklőinek csőreire szorosabb cipzárt varrt, azért így sem kellett könyvesboltba mennünk élményadagért. Hol egy zöldike repült el a szemünk elől, hol egy házi veréb ült modellt az egyik kerítés tetején. Nincs lehetőség az unatkozásra.
A házak elhagyásán túl azonban már nem csak a madarak figyelme kötött le minket. Az elénk táruló hatalmas kaszálók zöldjén azért látszott a május vadságának elhalványulása, de az esőzések üdévé kisminkelték a mezőt.  A virágok szépségére számtalan lepke is kíváncsi volt. De minket is figyelemmel kísértek, főleg a böglyök! Úgy köröztek körülöttünk, mint Mari néni a habverőjével a sütit készítve. Amint hatástalanítottunk egyet, máris a következő érdeklődött felőlünk. Megadva magunkat a sorsnak, előkerült a rovarriasztó szer és megoldottuk a problémát.
A mezőt határoló fasor után újabb rét következett, ahol az egyik esetben egy csoport madárra találtunk. Egy éles szemű szajkó már távolról riasztotta a tollasokat, és mire odaértünk, már csak a menekülő őszapókat és egyéb cinegéket láttunk.  
De az eredeti útvonalat elnyelte a tenger, melyen tovább bóklásztunk volna. A traktorúton a kiöntött, bokáig érő víz még nem állította volna meg természet edzette csapatunkat, csak az azt követő benőtt dzsindzsás ösvény késztetett arra a véleményre, ha egyedül lennék, nem gondolkoznék a továbbhaladáson, de így a családdal…
Mégsem volt azonban hasztalan átáztatni nyári bakancsomat.  A testi felfrissülés mögött egyéb érdekességgel is szolgálhat egy ilyen hely.
Aki ugyanis vizes élőhelyeken bóklászik, könnyen megakadhat szeme a nyílt víztükrön is. Az ilyen huncut területeken a természetnek komoly nevelő szerepe is van. Nézz bele egy víztükörbe! Mit látsz? Valaki vitálisan, derűsen, életvidáman, energiától, lelkesedéstől majd kicsattanva, mosolyogva, sőt már majdnem vigyorogva követi minden rezdülésed. Mi következik ebből? Elmosolyodsz, micsoda csodalény sugárzik vissza a tükörből és még nagyobb jókedvre derít.     
Ez a tükör azonban komolyabb „feladatokra” is képes. Amint ezt a fajta derűs viselkedésedet sikerül konzerválnod és a kirándulások alatt összegyűjtött életerőből, a természet nyűgjeitől megtisztított településekre is tartalékolsz belőle, meglátod, milyen Superman lehetsz. Az emberek egy része (talán többsége) úgy „működik”, mint a tükör. Ha rájuk mosolyogsz, hát viszonozza. Ha sugárzod az életörömöt, rájuk ragad. Ez tény, az meg persze érdekesség, hogy abból a közegből hozod ezt az energiát, amit az ember, hogy jobb legyen neki, folyamatosan egyre nagyobb részben kiírt.   
Ha tehát mosolyogsz, ne lepődj meg, ha visszamosolyognak! Ha nyílt és barátkozó vagy, ne lepődj meg, ha megismerkedhetsz emberekkel. Ha azonban mérges, goromba, sértődékeny, fellengző, esetleg nagyképű és beképzelt vagy, hát kevés ember fog ellentétes reakciókkal bombázni, pláne nem érdektelenül! Az emberek gyakran mutatnak tükröt nekünk! Mi pedig úgy vagyunk összerakva, ha szeretnénk pozitív visszacsatolásokat kapni, emiatt érdemes pozitív jelzéseket is küldeni. Amikor azonban pár próbálkozás nem jár sikerrel, jöjjünk rá arra, nem is a visszacsatolásért tesszük mindezt, hanem azért, mert tényleg jókedvűek szeretünk lenni, és ami ennél sokkal nagyobb dolog, tudunk is lenni.
A tükörkép felhasználása, alkalmazása máris megmosolyogtató színben tűnteti fel azokat, akik szétszakadnak, úgy erőlködnek, hogy sikeresek legyenek. Ez máris felvet egy izgalmas kérdést. Kinek mi a siker? Popper Péter boncolgatta ezt a kérdést, hogy például Jézus, Mohamed, Buddha sikeres volt? Tényleg az a hatalom számít, ami során mások sorsát tudjuk befolyásolni, vagy az, hogy magunknak tudunk egy kiegyensúlyozott értékes, boldog életet létrehozni? Az biztos, hogy sokan végiggörcsölik életüket ilyen-olyan célokért, miközben, ha a másikra mosolyognának vagy gyerekükkel együtt fára másznának, lehet, hogy nagyobb élményt kapnának, mintha a szomszéd megcsodálná az autójukat, vagy Hawaii-szigeteken készült fényképeiket.         
De mosolyogni, főleg terepen, nem is olyan nehéz! Tengelicek, citromsárkányok közötti csavargás bőséges élményekkel láthat el mindenkit.
Az élet szebbik oldalán azonban egy dolog ugyanúgy telik, az pedig az idő. Fél hét körül az egyik legszebb napszak közeledik, így mi is visszabandukoltunk az IBA terület peremére. Nádas szélén, ahogy az lenni szokott, zajlott az élet. Vöcskök, szárcsák, gémek szántották a vizet a természetjárók lehető legnagyobb örömére. Holott gyerekeinket ez csak részben érdekelte, hiszen kézzel-lábbal tapinthatóbb élményekre vadásztak. Így kerültek fel a gyerekek a lombkoronába, magaslesre és a pocsolyába. Sokkal izgalmasabb gyurmázni a sarat, főzni benne teát, futni a kutyák után stb.
De bármennyire nem akartuk, a Nap mégiscsak lecsúszott az égről és kezdett eltűnni előlünk. Addig viszont találkoztunk egy sünivel is, no meg a villás farkúak és a seregélyek egyre hízó csapatával.
A naplemente végül a kétszintes kilátó tornyában talált ránk, aminek láttán a gyermekeink szemére ható gravitációs erő óriásivá növekedett, amit már ők sem tudtak kontrollálni. Visszaballagtunk, a négy kerékre ülve hazafelé vettük az irányt.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.