Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A maják és a világvége

2012.01.18
Spirituális/ezoterikus kérdések a matematikus szemüvegén át.
 
Mostanában nagyon sokan – kortól, nemtől, hitéleti vagy bármilyen irányultságtól függetlenül – kérdezik, lesz-e világvége 2012. december 21-én. Elfajzott matematikusként szeretem, ha valamit bizonyítani lehet, de ha nem, akkor annak is adok egy esélyt. Emiatt az ezoterikusok túlságosan materialistának, a tudományos nézetűek túlságosan spirituálisnak tartanak. Mindenki abban hisz, amiben akar, de én elkezdtem kutakodni, mire alapozzák a nagy katasztrófa eljövetelét.
2012. december 21-e a maja naptár utolsó napja. Tehát innen indulok ki.
A maja teremtéstörténet szerint a világ és az ember teremtésének ideje öt szakaszra bomlik. Minden egyes szakasz katasztrófával végződik a világ számára, hogy egy új kezdődhessen.
 
Az 1. szakaszban az Égszíve és Földszíve – amikor még várakozás borult az égre és víz borult a szárazra – egy új világot hozott létre, a termékeny földet és az állatokat. Az istenek azt kívánták, hogy minden földi élő imádja őket, de nem voltak elégedettek, mert az állatok nem értették egymás beszédét, és nem tudtak tenni semmit. Így a föld állatai arra ítéltettek, hogy megölessenek, és táplálékul szolgáljanak.
A 2. szakaszban a Teremtő és az Alkotó, a Nemző és a Szülő elhatározták, hogy új kísérletbe kezdenek, földből és sárból megteremtik és megalkotják az engedelmes és tisztelettudó lényeket, az embert. Nekik azonban nem volt tudatuk, nem voltak erősek, ezért elpusztították őket.
A 3. szakaszban fából teremtették meg az embereket. Olyanok voltak, mint az emberek, beszéltek, mint az emberek, és benépesítették a föld színét. Éltek és sokasodtak a fából teremtett alakok, de nem volt lelkük, nem volt értelmük, és nem emlékeztek a Teremtőre és az Alkotóra. Elfelejtették Égszívét, és ezért elveszítették kegyelmét... Égszíve vízözönt bocsátott rájuk…
A 4. szakaszban borostyánból hozták létre az embereket, de ők sem voltak megfelelőek, ezért őket is elpusztították.
Az 5. szakaszban az istenek azt mondták, hogy olyan lényre van szükségünk, aki imád minket. Emlékszik a nevünkre és megőriz minket. Ezért kukoricából és vérből alkották meg az embert. (Ezek vagyunk mi.)
 
A maják hite szerint minden szakasz 5184 évig tart. A 4. szakasz végén véget ért az akkori naptáruk, és egy újat kezdtek el. Ebben pedig pontosan 2012. december 21-én jár le az 5184 év. A Föld egy fekete esőt okádó égi krokodil által fog elpusztulni.
A 4. szakasz vége is hatalmas katasztrófákkal ment végbe. Különös, hogy ez az esemény számos őskori leletben megtalálható a Földön. Az Alpokban, az Andokban, a Kilimandzsárón, az ausztráliai sziklákban és a Spitzbergákon vett mintákban a bizonyítékok összhangban vannak. Minden minta hatalmas éghajlatváltozásról tanúskodik. Ekkor fagyott meg hirtelen Ötzi, és a füvet rágcsáló mamut. És ez az éghajlatváltozás egybeesik a maja naptár kezdetével!
A maja teremtéstörténet tehát 5x5184=25920 évet foglal magába. Ez pontosan megegyezik az un. Nagy Napév hosszával. És ezzel már át is siklottam a csillagászat és az asztrológia birodalmába.
A csillagászati év kezdete március 21. Az új ciklus a tavaszi napéjegyenlőséggel indul, az állatöv KOS jegyével. A Nap évről évre a tavaszi napéjegyenlőség idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az előző évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekleptika körén (a Nap látszólagos pályája a Földről nézve), mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé. Ez a precesszió jelensége.
Élesen meg kell különböztetni tehát az állandó állatövet (az állócsillagképek körét), az évi Nappálya állatövétől, s nem szabad elfeledni, hogy a precessziós Nap a csillagképek s a jegyek sorrendjével ellentétes irányba, hátrafelé halad, évenkénti Tavaszpontját tekintve.
A nap a tavaszpont vándorlásának precessziós útján 72 év alatt tesz meg egy fokot, 2160 év alatt halad át egy állatövi szakaszon (30 fok), 25920 év alatt pedig bejárja az ekleptika egész körét.
Az egész kört, a 25920 éves ciklust Nagy Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedő 2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a világhónapok; az egy fokra jutó 72 esztendős út pedig egy-egy világnapnak felel meg.
Ezeknek az időegységeknek rendkívül nagy a jelentőségük a Föld és az emberiség életében.
Az egészséges, normális ember életkora 72 év, vagyis a precessziónak egy foknyi útja.
Az ember normális hőmérséklete 36 fok, ez 72-nek a fele.
Az egészséges ember érverése percenként átlag 72.
Percenként 18-szor veszünk lélegzetet, vagyis 4 percenkén 72 a légzések száma.
Tudjuk, hogy a forgó Föld kb. 4 perc alatt fordul el 1o-ot, tehát a Föld 1o-nyi elmozdulásának 72 lélegzetvétel felel meg, mint ahogy a precesszióban 72 év egyezett 1o-kal.
Ha az ember 1 perc alatt 18 lélegzetet vesz, akkor 1 nap – 24 óra – alatt 25920-szor lélegzik. Ugyanennyi a Nagy Napévben lepergő földi évek száma.
Ezek a számok tehát igen mélyen gyökereznek a lét törvényében és rejtelmes, örök összefüggéseket tárnak fel.
Rengeteget lehetne még írni erről a témáról, de „mindennek van egy határa”…
Ha most kérdeznek a 2012-es évről, akkor most is azt mondom mindenkinek, hogy azt hisz, amit akar, hiszen ez is hozzátartozik a szabad akarathoz.
Én mindenesetre Márai Sándor bölcsességét kölcsönvéve úgy tervezek, mintha ezer évig élnék, és megpróbálok folyamatosan úgy élni, mintha ez lenne az utolsó percem.
 
Források:
Boglár Lajos fordításai
Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve
Patrice van Eersel: Az ötödik álom

NatGeo magazin 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.