Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balogh Márta: Ha nem volnék neked

2012.02.25
 
Kint a kertben, tavaszi délután,
alattunk zöld fű, virág-takaró,
felettünk a fodros-rojtos ég,
mezítelen lábainkat lóbálva
feküdtünk a földön,
Te meg én.
 
Összebújva,
kacagva súgtunk
egymásnak titkokat,
nem hallhatta senki más,
csak a tó,
benne vízipók
és a fölé hajló, virágzó
almafánk.
 
-Anyu! Tudod, mi lennék,
ha nem volnék neked?-
Magasba szálló, libbenő
tarka, színes lepke.
Harmatvízből szőtt
ruhámban
én lennék a legszebb.
Kóborolnék messzi tájra,
sárga pitypang,
bóbitája
illatával vinne táncba.
Hűvös nyári éjszakákon,
ha cseppet fázom,
tearózsa szirmai közt,
alszom majd egy holdsugáron.
Barátom a szellő volna,
futok vele sebesen,
azon a kis bodros felhőn
ugrálunk is keveset.
 
-Kislányom!
A pillangólét törékeny,
oly sok veszély lesne rád!-
A szellőből vihar kerekedik,
megszaggatja csipkehálós szép ruhád!
Megázol, és félni is fogsz a sötétben.
De ha mégis repülni vágysz,
inkább legyél  napsugáron
vitorlázó sas madár.
 
-Jó!-
Leszek fák tetején fészket rakó,
szikla szirten,
mélységtől nem rettenő szárnyas óriás.
Rád hallgatok.
Minden színes
csipkegyöngyruhájú,

lepkét én bekapok! 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.