Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Báder Judit: Leskelődő

2012.01.25
Ha ott állsz a fűz alatt,
 mi keresztre hajol,
 símogatva hűs követ,
mint, derekad ívét elmúlt Kedvesed,
tudd,
leslek féltőn egy sír mögött.
Szélként porcsinrózsák
színeit borzolom szemedbe.
 
Régmúlt emléknek
lenni könnyebb.
Maradni, nem felejteni.
Túlélni lassan az időt.
Apró ajándékot bontani,
örülni.
Engedni útra,
az élő keresztje.
 
 Erősen, mint hegy
sorsoddá szegődök.
Vígasztaló csönd vagyok.
Fűzlevél, ha kezedre hull
 sírok veled.

Sírok és hallgatok. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.