Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


-3- Bokaficam

2012.01.11
Másnap az előadásom után bent maradtam a tanszéken, de pechemre egyik nyomtató sem működött, a tintapatronosból kifogyott a patron, a lézeres meg sztrájkolt, egyszerűen meg sem mozdult. Danielnél volt még egy, ő viszont előadáson volt, meg kellett várnom a szünetet. Hogy hasznosan töltsem az időt, főztem kávét. Ezt gyakran megtettem, a kollégák már egészen megszokták, ha ott vagyok, akkor én vagyok a kávéfőző kisasszony. Mire beértek, mindegyikük asztalán ott gőzölgött, és előre élveztem elégedett hümmentéseiket. Végre megérkezett Daniel is, mehettem nyomtatni, nagyon kellett igyekeznem, mert megbeszélt időpontjaim voltak két orvossal a városi klinikán. Az irodából jövet, valószínűleg siettemben megbicsaklott a lábam. Rátámaszkodtam az asztalra, és szisszenve ültem a székre.
Ali nem hagyhatta ki a helyzetet.
- Fel nem bírom fogni, hogy a nők miért ragaszkodnak ezekhez az idétlen bokatörő lábbelikhez!  Megmondaná nekem valaki, mire jók ezek a lehetetlen magas sarkú cipők?
Anna kinézett a szemüvege fölött.
- A lapos cipőben nem mutat olyan jól egy női láb.
- Miért is kellene egy női lábnak bármit is mutatni?
- Ti férfiak észre sem veszitek a női lábakat lapos sarkú cipőben, bezzeg ha megláttok egyet magas sarkúban billegni, mindjárt elakad a lélegzetetek.
- Ugyan! Lapos vagy magas, nekem közömbös.
- Na persze, tudjuk. Ehhez képest reggel óta le nem vetted a szemed Suzanne lábairól.
- Csak a cipőjéről.
- Aha! És meg tudnád mondani, milyen színű a cipője?
- Fekete.
Óvatosan kidugtam a lábam az íróasztal alól, hogy Ali világosan lássa tűzpiros cipőmet.
Krákogott egyet, de aztán kivágta magát.
-Vagyishogy ehhez a ruhához a fekete illene. Ennyit a nők ízléséről!
Aláírtam, lebélyegeztem, mappába fűztem a pályázatot, és átbicegtem Liliózához, hogy megkérjem, továbbítsa a Tanulmányi Osztályra az anyagot.
Kicsit ugyan fájt a lábam, de a megbeszéléseket nem mondtam le, és a délutáni szemináriumokat is megtartottam. Mire mindennel végeztem, olyan dagadt volt a bokám, alig bírtam felvánszorogni a tanszékre. Azt reméltem talán Anna, vagy Hans még bent lesz és hazavisz, de sehol senki nem volt már. Taxit hívtam és lebotorkáltam a lépcsőn, keresztül féllábaztam a parkon. A portán Rubennal találkoztam, épp próbára igyekezett, ijedten nézett rám.
- Mi történt veled? - kérdezte.
- Még délelőtt kificamítottam a bokám, de úgy látszik, mostanra már nem bírja a gyűrődést, nagyon bedagadt.
- Így nehezen jutsz haza.
- Hívtam taxit.
- Jobb lenne, ha az ambulanciára mennél!
- Egy bokaficammal nem megyek az ambulanciára, hazamegyek, borogatom, pihentetem.
- Elkísérlek!
- Nem, ne fáradj, elboldogulok! Különben is, próbád lesz!
- Elkísérlek és kész! – mondta határozottan - Nélkülem is tudnak próbálni. Nem szeretném, ha bajod esne!
Beült mellém a taxiba. Lehúztam a cipőm, ami azt a következményt vonta maga után, hogy kiszálláskor nem tudtam felhúzni. Ruben egyszerűen ölbe kapott, és felvitt a harmadik emeletre. Hajlékony, ruganyos, csupa izom, csupa erő testének meg se kottyant a súlyom, úgy vitt, mint egy rongybabát. Nem tágított, amíg be nem borogattam, és le nem feküdtem.
- Ha reggelre nem javul, feltétlen menj el orvoshoz! Reggel anyát ideküldöm érted. Majd ő elrendez, ne aggódj!
- Ez úgy hangzott, mint egy fenyegetés!
- Mert az is! - mondta nevetve. - Majd megtudod te is, milyen az anyaterror!
- Ne viccelj már! Anna és a szigor!
- Anya mindent szeretetből tesz, szeretet-terrornak is nevezhetném. Félt, óv, pedig már nem vagyok gyerek. Még mindig meg akarja mondani, mi a jó nekem, intézkedik, szervez, bonyolít és túlbonyolít. Már rég külön életet kellene élnem.
- És Anna megakadályoz ebben?
- Egyáltalán. Sőt! Neki is ez a véleménye. Csak, tudod, kényelmes vagyok, inkább elviselem a bábáskodását. Ami igazából nem is bábáskodás inkább élettapasztalatainak gyűjteménye. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az ő meglátása volt a helyes. 
- És akkor jött a „ bezzeg én megmondtam!”
- Nem. Sosem volt „bezzeg”. Elmondta a véleményét, aztán hagyta, hogy fejjel menjek a falnak. Szerinte a tapasztalatgyűjtés a legnagyobb nevelő erő.
- És ha éppen neked van igazad?
- Elismeri.
- És ha neki van igaza?
- Dühít. Bosszút állok, felbosszantom, aztán megbánom, és megpuszilom. Belül persze tudom és elismerem, hogy neki volt igaza.
-És hogy jött a tánc? Kinek az ötlete volt?
- Igazából senkié. Nem tudom, csak úgy jött. Talán velem született. Anya szerint már a hasában is táncoltam. Kiskoromban, míg a többiek görkoriztak, én táncórákra jártam, és el nem cseréltem volna semmiért! Lehetett vele büntetni, zsarolni.
- Előfordult?
- Néha. Apa szigorú volt. Mehet a tánc, de nem a tanulás rovására. Ebből soha nem engedett. Talán egy kicsit rosszul esett neki, hogy a fia nem olyan racionális szemléletű, mint ő szeretné. De nekem a tánc a mindenem. A tánc élet! A tánc lélek! Annyi mindent ki lehet fejezni vele! A tánc szabadság, ugyanakkor fegyelem. Uralkodás az izmaim, mozdulataim felett, ugyanakkor mérhetetlen önátadás is! Néztem csillogó szemét, átszellemült arcát, ahogy a táncról beszél. Egyszerre láttam benne Annát és Timont.
- És te most lemondtál a próbáról, hogy engem hazacipelj? Nem is tudom, hogy köszönjem meg!
- Már megköszönted azzal, hogy feltűntél a láthatáron - heherészett .- Azóta anya veled foglalkozik, és nem velem. Amúgy meg - fordította komolyra a szót -, nem tudtam volna nyugodt lélekkel táncolni, ha ebben a helyzetben magadra hagylak!
- Nagyon rendes vagy! Már belátom, hogy nélküled nem jutottam volna fel a lakásomba.
- Na látod! De most már mennem kell. Vigyázz magadra!
Halk kattanással csukódott be mögötte a bejárati ajtó és abban a pillanatban valami kegyetlenül a szívembe markolt.
Vajon hogy nézhet ki az öcsém?
Florian tizenkét éves volt, amikor elköltöztem otthonról. Mostanra húsz. Laura a húgom talán már érettségizik. Amikor világgá szaladtam, csak magammal törődtem, és azzal, hogy megbüntessem a szüleimet. Az eszembe sem jutott, hogy ez által a testvéreimet is elhagytam.
A szégyenkezés könnyei csorogtak végig az arcomon.
Hát milyen ember vagyok én?

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.