Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


-2- Reggeli derű

2012.01.11

 - Neked is főzzek kávét? - kérdeztem Alit, aki szokás szerint az ablaknál állt és a telefonjával babrált.

- Ennyire gyűröttnek látszom?
- Hát, mit ne mondjak, még annál is gyűröttebbnek!
- Ami azt illeti, te sem panaszkodhatsz. Én legalább vállalom önmagam és nem álcázom sminkkel a karikáimat!
Mosolyogva a kezébe nyomtam a forró kávét. Kezdtem megszokni a faragatlanságát.
- Pedig lehet, hogy jobban tennéd, ha te is elsminkelnéd a nyakadról azokat a kétes kékes foltokat! - kajánkodott mögöttem Hans.
Ali önkéntelenül a nyakához kapott, zavartan rám pillantott, és a tükörhöz robogott.
Erre még Daniel is elmosolyodott.
Hans elnéző mosollyal vette le nyakából a vékony férfisálat és nyújtotta Alinak. Ekkor már Anna is pukkadozott, legfőképpen azért, mert Alinak sehogy sem sikerült a kritikus helyekre igazgatnia a sálat. Hans tovább ironizált:
- Hát, igen, igen. Vállalom önmagam és nem álcázom a … hogy is mondtad pontosan az előbb Suzanne-nak?
Erre aztán mindenkiből kirobbant a nevetés.
Anna és Hans órára mentek, hamarosan Ali is indult, még mindig a sállal babrált és dohogott valamit az irigykedő klimaxosokról.
Daniel a védelmébe vette:
- Alexander nagyon jó szakember a maga területén, de a magánéle-tében valahogy nem jut egyről kettőre. Folyton bonyodalmakba keveredik a nőkkel. Ha nincs párhuzamos kapcsolata, vagy ha már két-három hónapig kitart egy mellett, az nagy szó. Nem értem, miért égeti mindkét végén a gyertyáját! A munkahelyre ugyan nem hozza be a magánéletét, de hétfőnként ilyen zilált. No és pletykák is bőven keringenek róla. A szakértelméről is, meg a nőügyeiről is.
Közelebb lépett, egy széket húzott az íróasztalomhoz.
- És ön, hogy érzi magát? Megtalálta nálunk a számítását?
- Köszönöm, azt hiszem igen.
- Kérdeznék valamit. - Némi zavar tükröződött az arcán.- Amikor még egyetemista diák voltam, volt egy kedves évfolyamtársam, Sofia Simoni. Nem rokonok véletlen?
- Sofia Simoni a nagynéném, apám nővére.
A professzor arcán a zavart egy őszinte öröm váltotta fel. Tekintete elrévedt, valahol nagyon messze járt, mélyen az emlékeiben. Engem is váratlanul ért, nem is tudtam, hogy Sofia néni járt egyetemre.
- Kérem, ha találkozik vele, adja át üdvözletemet, és …- nem tudta befejezni a mondatot, mert Lilióza csörtetett be szokásos széles mozdulatával, és egy paksamétát vitt be Daniel irodájába.
- A mai posta, professzor úr! És átküldték a laborból a vegyszerek listáját is, legyen szíves majd átnézni és jóváhagyni! Suzanne! Délben feltétlen gyere át hozzám, meg kell kóstolnod a legújabb recept szerinti süteményemet! Nincs kifogás!
Daniel megadóan felállt a székről és a tőlünk nyíló irodájába indult. Lilióza soha jobbkor nem jöhetett volna! Nem kellett a profnak színt vallanom, hogy Sofia nénit vagy tizenöt éve nem láttam.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.