Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Munkácsy

2012.01.11

 
165 évvel ezelőtt született, s tegnapelőtt volt 109 éve, hogy meghalt.
 
Végre alkalmam nyílt megnézni Pákh Imre magángyűjteményéből, és a békéscsabai Munkácsy Múzeum gyűjteményéből származó reprezentatív válogatást, melyhez plusz egy alkotás, talán az egyik legszebb, a mosonmagyaróvári Gyurkovich gyűjteményből került be.
Nem csak azért volt érdekes ez nekem, mert nem mindennap tekintheti meg az ember eredetiben Munkácsy festményeit, hanem azért is, hogy végre helyre tegyem magamban azokat az információkat, amelyeket műveiről olvasni lehet, s egybevessem saját érzéseimmel és benyomásaimmal.
Kamaszként csodáltam. Azzal a csodálattal, amely felmagasztalja a realisztikus alkotást, mint olyat, amit én soha elkészíteni nem tudnék. A hangulatát, az érzések közvetítését, egy letűnt világ ábrázolását.
Mostanság nem foglalkoztam vele. Egy volt a sok közül, sőt, mintha leértékelődött volna előttem munkássága.
Ím itt a lehetőség, hogy rendbe rakjam ezt a bennem függőben lévő dolgot.
Mint szentélybe, úgy lépek az első terembe.
Várom, hogy megérintsen a miliő, az a valami, ami az időben visszavisz, és az eredeti képek rezgéseiben ott érezzem alkotójuk szellemét.
A kiállítás szépen megrendezett, az egybegyűjtött anyag tematikusan és kronológiailag is csoportosítva. A hőmérséklet klímaberendezésekkel beszabályozott, a megvilágítás már nem a legoptimálisabb, a fény nem a képekre, hanem valamivel feljebb, a bordó falra, vagy a fehér mennyezetre irányul, így védve a képeket a lámpák sugározta melegségtől. Ezzel persze már egy fokkal gyengébb az élvezhetőség. A köztem és a képek közötti távolságot kordon határozza meg, a teremőr kétszer is rám szól, hogy ne hajoljak olyan nagyon át rajta. De én elsősorban nem a látványra vagyok kíváncsi, azt ismerem a művészeti könyvekből, fotókból.
Mögé akarok nézni. Színek, megoldások, ecsetkezelés, felület.
A színek valamikori élénkségét és szépségét csak sejteni lehet, a részletek belevesznek a sötétbarna háttérbe, a művész által használt alapozás szinte magába szívta. A töredezettség megállítását hivatott felületkezelés sok helyen csillogóvá teszi a műveket. Az ecsetkezelés változatos, van, ahol nem is érzékelhető, oly sima a kidolgozás. Nekem jobban tetszenek azok, amelyeken érződik a lendület, a gesztus, ezek jobbára a tanulmányképei, a Falu hőséhez, valamint a Pilátus kép ordibáló suhancához készített tanulmány. Az itt meglelt  gesztusvonások sajnos már nem jelennek meg a végleges alkotásokon.
Néhol, különösen az ún. szalonképeinél, egy érdekes vegyes stílust figyelhető meg. Az alakok ruházatán nyomon követhetők a markáns ecsetvonások, de az arcok aprólékosan kidolgozottak, valószínűleg nem is ugyanakkor készíthette el, hisz elképzelhetetlen, hogy az alakfestéskor alkalmazott lendület így lefékeződjön.
A kontrasztokat a fehér színek túlzott használatával éri el, a fények, árnyékok kevéssé érződnek, de az érzelmek ábrázolása az arcokon csodálatos. Alapos előtanulmányok után készítette el műveit, nem vitatható. Modelleket éppúgy alkalmazott, mint a kor adta technikai lehetőséget, a fotózást.
„Kiszolgáló képek.” - jut eszembe némelyik alkotásnál. Melyek azért születtek, hogy alkotójuk pénzhez jusson. Ezt el kell, hogy fogadjuk, különösen, ha végiggondoljuk Munkácsy sorsát, hisz a hatéves korára teljesen árván maradó gyermek szívós szorgalommal jutott el a piktorságig. A művésznek is élni kell. Feleségül vette pártoló barátjának özvegyét, és eleget tett mecénásai és az arisztokrácia elvárásainak.
Nem lehetett könnyű ez a megalkuvás.
Lehet, hogy idegösszeomlásait ez, s nem a szifilisznek tulajdonított depresszió okozta?
Munkácsy a magyar művészet meghatározó személyisége. Nagyságát, munkásságát nem vitatom. A képei, mint élmény, már nincsenek rám hatással, mint rég, ám történelmi és művészettörténeti értékké alakultak bennem.
Jó volt megnéznem a kiállítást. Azt hiszem sikerült az őt megillető, méltó helyre tennem kis polcaimon.
 
 

2009. május 3. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kisalföld

(László, 2012.02.07 20:53)

Őszinte, tapintatos, érdekes írás ez egy műélvezőtől. Csak gratulálni tudok!

Re: Kisalföld

(Zsuzsanna, 2012.02.08 18:36)

Köszönöm!
:-)