Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmodtam

2012.01.12
Álmodtam.
Visszaálmodtam magam kicsi gyerekkoromba, nagyanyám házába.
Ott voltam, mint oly sokszor igaziból is, mikor anyám a munkája miatt elutazott három-négy napra, vagy akár egy hétre is. Hej, de szerettem, és hej, de nem szerettem!
Olyan valóságosnak tűnt minden.
A Nap addig settenkedett felfelé az égen, míg kajánul be nem tudott kukucskálni az ablakomon. Egyik sugarával arcul legyintett, a többivel meg felnyalintotta a ház és a nyári konyha között húzódó pázsit fűszálain csillogó gyöngyharmatot. Kipattantam ideiglenes ágyamból, a szépen faragott fakanapén három báránybőrből készített derékaljat nekem nagyanyám, mert ágy az épp csak annyi volt, ahányan laktak. Keresztül mezítlábaltam a gyepen, kócos, fehérszőke árvalányhajam közé furakodott a reggeli szellő, megcsiklandozta a fejbőrömet, és kacagva nyargaltam a tyúkudvarba megkergetni haragosomat, a hatalmas, vörös tollú, sötétzöld farkú kakast. Közben el-elbotlottam hálóingemben, azaz nagyapám patyolat fehér ingébe, aminek az alja a bokámat verte, és az ujján legalább hatot kellett hajtani, hogy ki legyen belőle a kezem. Dolgom végeztével megálltam a nyári konyha mindig nyitott ajtajában. Tavasztól őszig itt zajlott az élet, a házba csak aludni jártunk.
- Jóreggelt! - mondta emelt hangon nagyanyám, eképp figyelmeztetve, hogy elfelejtettem köszönni.
Én meg csak azért sem köszöntem vissza, szemem nagyapámra szegeztem, és bámultam, ahogyan az ajtóra akasztott fenőszíjon húzogatja barnanyelű borotváját fel-le, fel-le.
- Aki nem tud köszönni, az reggelit sem érdemel! – próbálta kizsarolni belőlem nagyanyám az illemet, és elhúzta orrom előtt kedvenc étkemet, a platnin pirított, olvasztott zsírral és fokhagymával bedörzsölt házikenyeret. Leszegtem a fejem, eluralkodott rajtam tőlük kapott hajdú örökségem, a konokság.
- Nem is kell! - vágtam vissza dacosan. - Találok én magamnak sokkal jobbat!
Sarkon fordultam és az eperfához vágtattam. Szempillantás alatt felmásztam a fa alatt álló kecskelábú asztalra, onnan már elértem az alsó ágakat, és majomügyességgel húztam fel magam a hatalmas szemű, hamvas-rózsaszín gyümölcsök közé.
- Jössz le azonnal, te! - ért utol nagyanyám haragos hangja.- Megállj csak, majd adok én neked! - és indult hogy leszedjen a fáról, mielőtt lepottyannék.
Riadalmamban feljebb másztam, mindig magasabbra és csak akkor álltam meg, mikor megbizonyosodtam felőle, hogy nagyanyám nem tud utánam mászni. Kerestem egy kényelmes ágast, ráfészkeltem, és tömtem magamba a zamatos, édes szemeket, de csak a nagyokért nyúltam, s mikor elfogyott, feljebb kapaszkodtam, aztán még feljebb, mígnem egy nagyon csábító eper csalogatott ki az egyik vékony ág szélére. Kegyetlenül nyújtózkodtam, hogy elérjem, kapaszkodó kezecském már nem tudta körülölelni a vastag ágat, lecsusszant róla, és lejjebb estem, miközben nagyapa ingét felhasította egy elszáradt ág. Ez volt a szerencsém. Mert a hasíték miatt fenn is akadtam az ágon, lógtam az ingemnél fogva, kezem, lábam szétterpesztve a levegőben, és visítottam, ahogy a torkomon kifért.
- Hogy a fene ett vón meg, mikor felmásztál arra a fára!- szakadt ki a rémület nagyanyámból, és már rohant is a házba, Imre fiának szólni, hogy jöjjön hamar, mert nagy a baj. Nagyapám ott állt alattam, hogy ha elenged az ing és esek, hát el tudjon kapni. Imre bátyám hozta a nagylétrát, leakasztott az ágról, letett a földre, nagyanyám meg annak rendje módja szerint alaposan kifenekelt. Aztán kötőjének sarkával felitatta hatalmas könnyeimet, megtörölgette az orromat.
- Rossz kislány vagy! - ültetett az ölébe és szorított magához megnyugodva.
- Csak eleven! - javította ki szelíden nagyapám.
- Eleven, persze! - dohogta szeretettel nagyanyám. - Hét fiú veszett el benne.
- Jobb vóna, ha megülne a sarokban? Akkor meg az vóna a bajod, hogy nem életrevaló.
Erre már nem szólt semmit nagyanyám, ringatott, dajkált, míg megnyugodtam.
Aznap jó voltam. És nem tiltakoztam mikor este nagyanyám imára kulcsolta két kis kezemet és el kellett vele mondanom az imádságot.
 
Még most is tudom. Álmomban is.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.