Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kósza gondolatok

2012.01.20
Itt születtem.
Valamiért ide lettem rendelve, épp ide, épp ebbe a hazába, épp erre a földre.
Magyarnak.
Amit csak ki lehet hozni a hajdúvérből lengyelvérrel keverve, azt összeolvasztva magyarnak mind megkaptam.
Szeretem ezt a földet, a hideg teleket, a forró nyarakat, az Alpokból lezúduló szelet, melyet csak az bír megszokni, ki ide született.
Pedig hányszor, hányszor éreztem, hogy innen el kellene menni, hogy itt nem vár rám semmi. Hány éjszakát keseregtem át, hányszor sírtam kilátástalanságomban, hányszor fuldokoltam tehetetlen dühömben.
Egy lépés Bécs, csalogattak Münchenbe, hívtak Adelaide-ba, vártak rám Melbourne-ben, és én nem bírtam...nem bírtam menni.
Én itt akartam boldog lenni, itt akartam élni!
Szebb világ? Jobb világ?
Szebb az én folyómnál? Nagyapám kiserdejénél? Nagyanyám szőlőjénél? Keresztapám búzatáblájánál?
Gyáva vagy! Vágták fejemhez.
De én tudtam, hogy nem a gyávaságom tart vissza, és nem is hallgatag konokságom.
Hanem a szívem. A lelkem. A hazám.
De hát elmentek innen már oly sokan!
Én akkor is maradok! Elvitathatja-e tőlem valaki a jogot, hogy benne élhető életet éljek?
Ez itt az én földem! Nagyapámé, szépapámé, ősapámé.

Ha kell, hát kész vagyok harcolni érte! 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.