Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Férfinap híján

2012.01.15
A prototípus
 
 
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. (…)
És formálta vala az Úr Isten az embert az õ képére, a földnek porából, teremté õt: férfiúvá és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.(…)
És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.(…)
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzék néki segítõ társat, hozzá illõt.”
(Szent Biblia)
Minden bizonnyal azért, mert látta, hogy férfiteremtménye támogatásra és némi módosításra szorul.
 
 
A férfi dicsérete
 
Én mondom, csakis veletek kerek a világ! Olyan jó, hogy vagytok! Nélkületek üresen kongó, szürke, barátságtalan és unalmas lenne az élet.
Szépek vagytok!
Gyönyörűség nézni vastag nyakatokat, széles vállatokat, izmos karotokat, domborodó mellkasotok bodor szőrzete közül kikukkantó mellbimbótokat. Szemünk mohón legel feszes hasatokon, karcsú csípőtökön, formás ágyékotok pihenő vagy épp ágaskodó vesszején. Irigykedve bámuljuk nyurga combotok és kőkemény vádlitok, s amit a legjobban szeretünk, érzéki szátok s a háromnapos borosta arcotokon.
Hogy mindez az évek múlásával átformálódik? Nem számít! Az emlékeinkben megmarad, épp olyan ifjúnak éljük meg, mint amilyen volt.
Mosolygunk, mikor beültök egy kocsmába hallgatni egy pohár sör mellé, vagy elmentek horgászni, holott meg nem ennétek a halat, vagy baráti társasággal a futballmeccset nézitek, és alig mondotok egymásnak valamit. Hisz miután eltűnt belőletek a feszültség, és a jogos tulajdonos büszkeségével szorítotok magatokhoz, ölelésetek nyomán apró borsót szánt a bőrünk, s nem gond, hogy gyengévé zsibbad a lábunk, mert erős a karotok.
Aranyosak vagytok, mikor belevesztek a tények, ügyek, eljárások részleteibe, pedig globálisan látni mennyivel egyszerűbb!
Meg amikor kikapcsoljátok az agyatokat s mi ragyogó szemmel hallgatjuk, hogyan ígéritek nekünk a napot, holdat csillagokat, mert valahol egész máshol járnak a gondolataitok.
És akkor is, mikor minden erőtökkel igyekeztek megfelelni ellentmondásos követeléseinknek, miszerint legyetek olyanok, mint a dió: kívül kemények, ugyanakkor belül lágyak és édesek. Hogy találjátok ki kívánságainkat, de meg ne mondjátok, hogy mi mit akarunk!
Aztán ha elbuktok a teljesíthetetlenségek útvesztőiben, megsajnálunk, s engesztelésül legkedvesebb ételeiteket tálaljuk, magunkkal együtt.
Nem baj, hogy nem vagytok hibátlanok!
Hogy újságot olvastok, miközben beszélgetni próbálunk veletek, vagy a távszabályzóval babráltok, mikor épp a legújabb pletykát mesélnénk. Mert amikor már eleget bámultátok az ősi tűz szerepét betöltő tévét, simogató nevetéssel lehelitek a nyakunkba vágyó csókjaitokat, duruzsoljátok fülünkbe hízelgő bókjaitokat, és mellettetek minden porcikánkban nőnek érezhetjük magunkat. Nyugodtan alhatunk, mert éberen őrzitek combjaitok közé fészkelt álmunk minden rezzenését.
 
 
Férfinap híján
 
Nem szeretem az alkalomra kapott virágot. Édesem tudja, ha örömet akar, akkor kedden, szerdán vagy más napon előhúz a háta mögül egy csokorral, s azt mondja: „Megláttam ezt, s Te jutottál az eszembe!”
Sétáltam, kirakatokat bámultam, s az egyikből szelíden rám mosolygott egy szerény címkés, karcsú palackos Villányi Portugieser.
Megvettem, mert Ti jutottatok róla az eszembe. Ti Minden Férfiak! Kik nélkül üresen kongó, szürke, barátságtalan és unalmas lenne az élet.
Fogadjátok szeretettel!
Férfinap helyett!
 
 
2009. március 22.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.