Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nagy Utazás - Párizs 5.

2012.08.19
Úgy határoztunk, hogy este a Hotel környékét járjuk be, csak úgy minden cél nélkül sétálgatva az esti városrészben, kicsit magunkba szívni a hamisítatlan párizsi hangulatot. Hihetetlenül meglepett, hogy Párizsban milyen későn sötétedik. A Nap magasságából – itthoni tapasztalat nyomán – úgy ítéltem, hogy cirka négy óra felé járhat az idő, s döbbenten bámultam negyed hetet mutató órámra. Bekaptunk néhány falatot az otthoniból, zuhanyoztunk, átöltöztünk és ráérős andalgással beleolvadtunk a kora esti forgatagba. Éttermek és kávéházak sokasága, szinte valamennyi terasszal, és vendégekkel telt. Ki vacsorázott, ki bort kortyolgatott, egy kávé mellett jóízűen beszélgettek és általában az utca felé fordulva ültek, hogy kedvükre mozizhassanak, azaz szemlélhessék a járókelőket. A Nation körforgolmának széles útburkolatán a zebrákon kívül egy szemernyi útfelfestés sem volt, az autók csak úgy „találomra” beálltak egymás mellé (volt, hogy nyolcat is számoltam), aztán szétszóródtak a különböző sugárutak felé. Néha egymásra tülköltek, de semmi kalamajka, a gyalogosok piroson való átgyaloglását is – ami Párizsban gyakori és rendszeres – meglehetősen jól tolerálták. Itt is megfigyelhettük – ahogy Párizsban sok helyütt -, hogy a Boulevard-ok közepén húzódik egy magas fákkal, rendszerint platánnal övezett árnyas, padokkal, toalettel ellátott sétány, a forgalom pedig ennek jobb, illetve bal oldalán halad. Az épületek itt is a már említett seszínűek, de gazdagon díszítettek a falak és a homlokzatok, az ablakokat spaletta vagy zsalugáter ékesíti, a balkonok és loggiák pedig szép mintájú kovácsoltvas korlátokkal büszkélkednek.
Már szürkült, és a lábaink is meglehetősen elfáradtak, mikor úgy fél tíz felé kinéztünk magunknak egy szimpatikus teraszt. A kínálat egy állványra helyezett táblára volt kitéve (leghamarabb egy nagyméretű kottaállványhoz tudnám hasonlítani), s a figyelmes pincér, tekintve, hogy már erős a szürkület, egy kattintással ki is világította nekünk. Így aztán hamar ki tudtuk választani, mit is szeretnénk. Laci egy pohár Bourgogne Rouge Pinot Noir mellett döntött, én pedig egy pohár Cotes de Provence Rose mellé tettem a voksom. A pincérnek csak ráböktünk a kiválasztott borra, s hamarosan hozta is a finom, épp az ízlésünk szerintire hűtött nedűt. Aprókat kortyolva élveztük, s el kellett ismernünk, nem véletlen dicsérik a francia borokat. Mi is az utca felé fordulva ültünk, egy sarokhoz közel, s a közlekedési lámpa piros lámpájának köszönhetően nem csak a gyalogosokat, hanem a várakozó autókat és a benne ülőket is szemügyre vehettük. Csevegésünket egy váratlanul megjelenő virágárus fiú szakította félbe, férjemhez szólva és rám pillantva egy csokor rózsát kínált.

imgp3804.jpg

Laci gondolkodás nélkül az árát kérdezte, alkuvás nélkül kifizette, és mosolyogva elém tette. Talán mondanom sem kell, milyen boldogan fogadtam az én „párizsi gavalléromtól” a minden nő szívének oly kedves virágot. Fél tizenkettőkor álltunk fel a kis kerek asztal melletti fonott székeinkről és indultunk a szállóba a fényes, kivilágított, még mindig nyüzsgő utcákon keresztül.

 

imgp3800.jpg       imgp3801.jpg

 

(folyt. köv.)
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ori@freemail.hu

(Orosz Irén, 2013.05.09 12:11)

A családfámat kutatom és vannak Szegváron élt Kovalcsik felmenőim. Szeretnék többet tudni a családnév lengyel eredetéről. Segítségét előre is köszönöm

Re: ori@freemail.hu

(Zsuzsanna, 2013.05.10 19:41)

Szia, Kedves Irén!
Kovalcsik lengyelül kovácsot, egész pontosan kicsinyítő képzővel ellátva kovácska-t, kiskovács-ot jelent. Ebből kifolyólag azt gondolom, hogy elég gyakori név lehetett. Az én dédapám bányász család sarjaként került Borsodba, még magyarul sem tudott, de nagyapám már itt született Magyarországon.