Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Valódi magyar vagyok. Apai ágról a bennem csörgedező lengyel, anyai részről a hajdú vér alakított kívül, belül.

Írni úgy kezdtem, hogy anyukám beíratott az iskolába, és megtanultam írni. Akkoriban a tollszárba helyezett, tintába mártogatott tollhegy járta, igyekeztemben tintás volt a ruhámon kívül még a fülem hegye is, a tanító néni mégsem volt elégedett girbe-gurba betűimmel.
Így aztán inkább olvasásra adtam a fejem, mindenevőként faltam a könyveket, a mesevilágból kilépve (de megőrizve) még az általános iskolában megismerkedtem a magyar neves írókon kívül Hugo-val, Dumas-val, Gorkijjal, Dosztojevszkijjal, no és persze Cooperrel meg May-jal.
Aztán ahogy egy rendes kamaszhoz illik, naplót írtam, meg hosszú-hosszú fogalmazásokat, kitalált történeteket saját szórakozásomra.
Felnőve az olvasás maradt, az írás viszont értekezésekre, szakmai beszámolókra redukálódott, mígnem néhány éve gyógyírt kereső munkanélküliként az internet világába csöppenve újra ráéreztem a prózaírás ízére.Közösségi portálok blogjaiban nickneveken csatangolva lestem leírt érzelmeim, gondolataim visszhangját, s a pozitív visszajelzések nyomán irodalmi portálokra is bemerészkedtem.
A saját honlap ötlete férjemben fogalmazódott meg, biztatva, vállaljam fel saját nevem alatt is munkáimat, én pedig elfogadva bátorító szavait, megvalósítottam.
 
Minden kedves látogatómnak jó időtöltést kívánok, várva a visszajelzéseket, kritikákat, észrevételeket!
 
 
 
Szürkébe ágyazott hangulataim
 

A Nagy Utazás - Párizs 5.

2012.08.19

 

Úgy határoztunk, hogy este a Hotel környékét járjuk be, csak úgy minden cél nélkül sétálgatva az esti városrészben, kicsit magunkba szívni a hamisítatlan párizsi hangulatot. Hihetetlenül meglepett, hogy Párizsban milyen későn sötétedik. A Nap magasságából – itthoni tapasztalat nyomán – úgy ítéltem, hogy cirka négy óra felé járhat az idő, s döbbenten bámultam negyed hetet mutató órámra. Bekaptunk néhány falatot az otthoniból, zuhanyoztunk, átöltöztünk és ráérős andalgással beleolvadtunk a kora esti forgatagba.  

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Blog | Hozzászólások: 2

A Nagy Utazás - Párizs 4. (Montparnasse, Eiffel)

2012.07.27

 

 

Ismerősként indultunk a Place de la Nation-ra, fel (vagy le?) a 12-es Metróra kiszállás a Montparnasse-nál.
Nem túl hosszú sor állt a pénztárnál gyorsan haladt, és kedvezményt kaptunk a Visite kártyánkra.
A 210 méter magas felhőkarcoló egyik nevezetessége, hogy a Virtual Tourist szavazásán a világ második legrondább épületének választották. (Bizonyára nem jártak még Magyarországon, hogy megcsodálhatták volna a szocreál tömböket.)

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Blog | Hozzászólások: 0

A Nagy Utazás - Párizs 3. (Érkezés)

2012.07.24

 

A nemzetközileg használt piktogramoknak köszönhetően egyszerű volt eligazodni a pályaudvaron és megtalálni a metróhoz vezető utat. Egész „otthonosan” éreztem magam, mikor megláttam a jegypénztár előtt kígyózó sort, meg hogy a két cassa közül csak az egyik működik. Ami más volt az az, hogy az emberek hihetetlen türelemmel és tülekedés nélkül várták, hogy sorra kerüljenek. Még otthon kiírtam egy kartonra, hogy két darab Paris Visite kártyára van szükségem (ez a fajta jegy három napig mindenféle közlekedési eszközre használható, sőt, ezt bemutatva a belépőjegy jó néhány helyen 20-30%-kal olcsóbb), a pénztáros rápillantott és már adta is jegyeket. 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Blog | Hozzászólások: 0

A Nagy Utazás - Párizs 2. (Úton)

2012.07.23

  A Railjet öt perces késéssel érkezett az állomásra, helyjegyünk az utolsó vagonra szólt, úgyhogy szaladtunk egyet, hogy ne fenn a vonat szűkös folyosóján kelljen húzni a bőröndöt és keresgélni a helyünket. Jól esett a hűs klíma, s elégedetten dobtuk le magunkat a dizájnos ülésekre. 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Blog | Hozzászólások: 0

A Nagy Utazás - Párizs 1. (Készlődés)

2012.07.22

 

 Még a kórházban töltött hetek valamelyik napján arról beszélgettünk Lacival, ha felépülök és újra tudok járni, megajándékoz egy utazással, elmegyünk Párizsba.

Hát felépültem, járásom, ha nem is a régi, de megbízható, az ígéret beváltásra került. 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Blog | Hozzászólások: 0

Ismerkedések

2012.07.08

 

 ‑ Birgit Baucis! – nyújotta mosolyogva kezét a hatvanas éveihez közeledő, még mindig szép arcú, kicsit molett hölgy. –Én vagyok a team vezetője. A csapatban korra és nemre való tekintet nélkül mindenki tegeződik, úgyhogy Isten hozott körünkben! Ő Vilja Spredes tudományos munkatárs, gyógyszervegyész – mutatott egy korombeli vörös hajú alacsony nőre ‑, a magánéletben pedig egy ikerpár gondos anyukája.

‑ Örülök, hogy itt vagy! – mondta nyájasan Vilja.
 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Regény2 | Hozzászólások: 0

Reggeli kávé

2012.05.31

 

Hirtelen pattant ki a szemem, mint aki rossz álomból ébred, semmi nesz, némi fény szűrődött be a félig elhúzott sötétítő függöny mögül. Megnyomtam az órám világítógombját, hat órát mutatott, megpróbálkoztam hát a visszaalvással, de kavargó gondolataim elűzték az álommanókat.

Az elmúlt két nap járt a fejemben. Gustav a szombati napját is rám áldozta, elkísért néhány üzletbe, segített megfelelővé alakítani a ruhatáramat, és bemutatta a belvárost. Köszönetképpen meghívtam ebédelni egy általa javasolt kisvendéglőbe, és hosszan beszélgettünk. Szimpatikus volt, a kissé groteszk külső melegszívű, önzetlen, szerény és nagy tudású embert takart. 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Regény2 | Hozzászólások: 0

Aina

2012.05.17

 

 

Nincs családom, szüleim sincsenek, nevelőszülőknél nevelkedtem.
Egy nem kívánt terhességből születtem, két-három évig egy anyaotthonban laktunk, később anyám egy gyermekotthonba adott. Eleinte csak ő látogatott, aztán jött vele egy férfi, később egy kisgyerek is, akire azt mondták, hogy a testvérem, és hogy hamarosan engem is el fognak vinni magukkal. Csak vártam, vártam a boldog napot, de egyre ritkábban jöttek, végül teljesen elmaradtak. 
Nagyjából ennyi emlékem maradt róluk, meg a keserű érzés, hogy mégsem kellettem.

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Aina | Hozzászólások: 0

Érkezés

2012.05.02

 

Az erős légörvények miatt zökkenőmentesnek nem mondható út után a Pheanum-90 finoman landolt a 2-es terminál kifutópályáján.
Az emberek fellélegezve nyújtóztatták ki elgémberedett tagjaikat, készülődés zsivaja töltötte be az utasteret. A stewardess aggodalmas mosollyal nézett nyitott szövetkabátomra, és emlékeztetett, hogy Eisenburgh-ban jelenleg mínusz két fok van. Az arcomba csapó csípős szél kellemetlenségét kicsit enyhítette a busz langymelege, de vacogásom csak a csomagjaim átvételekor hagyott alább.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Regény2 | Hozzászólások: 0

Balogh Márta: Mindennapi csoda

2012.02.25

 

 

A busz lomhán fordult ki a megállóból, ahol a nő felszállt batyujával. 
Dél már jócskán elmúlt, de a hőség nem akart engedni, izzott a levegő, a felkerekedő szél is reménytelenül meleg volt, nem adott enyhülést. 
A busz közepénél ültem, nagylányom a forgó részen állt. Vele szemben a nő, testére keresztben megkötött, vastag, mintákkal szőtt kendő. Harmincöt-negyvenéves lehetett, telt alakja, festetlen arccal rezzenéstelenül, mereven bámult ki az ablakon. Kezében papír. 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Balogh Márta | Hozzászólások: 0

Képgaléria

Vecsei László Ezékiel festményei

Dátum: 2012.01.11
Fénykép: 40
Mappák: 4

Vecsei Zéta fotográfiái

Dátum: 2012.01.12
Fénykép: 21
Mappák: 2